Vakáció 2007

Balti-Skandináv körút (21 nap)

2007. július 14. - augusztus 3. 

Utunkat rövid tervezgetés után Szlovákián keresztül Krakkóban kezdtük azzal a meggondolással, hogy kezdésnek 400 km-t elég lesz levezetni. Ez 35 Cº-ban és kis szlovák hegyi utakon bőven elég is volt. Szlovákok képesek voltak kb. 30 km nem túl jó minőségű autópályáért elkérni egy 7 napos matricát (1530 Ft).

Úton (Lengyelo.)

Lengyelországban egyébként szintén nem sok autópályával találkoztunk. Útjaik amúgy jó minőségűek, közlekedési kultúrájuk pedig igen érdekes. Főútjaik 2*1 sávosak, ám van egy szaggatott vonallal elválasztott leállósávjuk. Ha valaki előzni akar, az előzendő autó/kamion lehúzódik félig a leállósávba és a szemben jövők is ezt teszik. Ja, és a sebességhatárokat sem nagyon tisztelik. Rómában mint a rómaiak, szóval gyorsan felvettük a ritmust.

Krakkót a kánikulában sajnos csak felületesen sikerült megnézni. Remekül kipihenhettük viszont fáradalmainkat a kempingünk tőszomszédságában levő strandon, ahova egy kedves úszómester a kemping lakóit zárás után ingyen beengedte.

Krakkó

Két nap után utunkat a Mazuri tavak felé vettük (Varsó érdeklődés hiányában kimaradt). A környék gyönyörű, már „északi” formát ölt (fenyő és nyírfaligetek váltakoznak), az emberek lengyelek. Jelzőként írtam, értsd minden pozitív és negatív tulajdonsággal együtt (nyelveket nem igen beszélnek, kempingben csodálkoztak, hogy este külön fürödni szeretnénk, 2 db toilettből egyik pottyantós, stb).

 Kempingezés a tóparton

Egy nap után mentünk is tovább a hőn áhitott – még ismeretlen – Litvániába. Utak és közlekedés szempontjából nem éreztük a határátlépést. A lakosok még kevésbé beszéltek idegen nyelveket (bocsi, orosszal nem próbálkoztunk). Második legnagyobb városukban, Kaunasban akartunk megszállni, ám szállást nem találtunk (kemping, a térkép jelzése ellenére nincs, magánszállást nem találtunk, szállodák nyugati árakon kínálják magukat). Találkoztunk egy angolul beszélő és nagyon kedves, segítőkész családdal, de sajnos nem sokat tudtak tenni. A város szépnek tűnt, már amennyit a kocsiból láthattunk belőle.

Északabbra haladva nagy nehezen egy útmenti motelben (szép, tiszta, olcsó) szálltunk meg, ahol egy kedves finn családdal akadtunk össze. Mivel épp ellenkező irányba haladtunk, kölcsönösen értékes információkkal szolgáltunk egymásnak.

Riga: macskás ház, Brémai muzsikusok, stb.

Lettországban Rigát és a mellette fekvő tengerparti üdülővárost, Jurmalát céloztuk meg. Nagyon szép mindkettő. A tenger kellemes, partja homokos, ideális. Nem számítottunk rá, hogy a kedvelt balti ex-orosz nyaralóhely ennyire nyugati színvonalú, gondozott és karbantartott. Fantasztikus luxuautók és luxusvillák sorakoztak mindenfelé. Három napos otttartózkodás nagyon pozitív élményt jelentett. Ezt tetézte, hogy a „hering” kempingben (annyian voltunk mint a heringek) Zsü összebarátkozott egy litván kislánnyal (szüleivel nem tudtunk kommunikálni). Jó volt látni, hogy Zsünek mennyire természetes volt Szandra idegenajkúsága és hogy, hogy próbálkozott angolul kommunikálni vele. Eközben Szandra teljesen természetesen mondott mindent litvánul és furcsán nézett, mikor mi csak idétlen fejeket vágtunk.

Jurmala: strand, villa, templom

Zsü és Szandra: a búcsú pillanatai

Már alig vártuk, hogy felérjünk Tallinba, amiről már annyit hallottunk. Útközben megálltunk egy Pärnu nevű városkában (már Észtországban). Itt a kikötőben lévő Bumerang éttermet bátran ajánlhatjuk – kiváló a konyhájuk és egyáltalán nem drága, főleg a későbbi skandináv tapasztalatainkhoz képest. Akinek van rá gusztusa az mindenféle egzotikus kaját is ehet itt, pl. kenguruzsebet, meg ilyeneket (mielőtt bárki elátkoz minket leszögezzük, hogy ezeket mi nem próbáltuk).

Tallin – Viktor barátunknak igazat adva – meglehetősen Patyomkin. Belvárosa ékszerdoboz, külsőbb részei kissé lepusztultak. A város keleti oldala egy egybefüggő, háromszor Békásmegyer nagyságú panel lakótelep, tele magasfeszültségű vezetékekkel és helyes trafótelepekkel. Meglepett, hogy a környéken, az építés alatt álló házak is házgyári panelek voltak.

Tallin belváros

Itt már a nappali max. hőmérséklet 19-21 Cº volt, az éjszakai kb. 12 Cº. Nem is mertünk sátorban aludni (mármint a lányok nem mertek). No egyetlen kempingük is egy Tesco parkolóhoz hasonlított, füves terület nem lévén. A cövekeket nem tudom hova vertük volna be. Tallin irreálisan drága. Érdemes betérni a Viru bevásárlóközpontba, ahol előbbi állításunk azonnal bebizonyosodik. Viszont egy estig nyitva tartó turistainformációs irodát és egy hatalmas választékkal és sok-sok idegen nyelvű könyvvel rendelkező könyvesboltot (2 emeletet teljesen elfoglal) is találhatunk ott.

Tallin: külváros és strand

Mivel itt már átléptünk egy időzónát, a nap reggel 5.30-kor kelt és 23.30-körül ment le. Remek volt. – Szar lehet nekik télen... Elég nehezen találtunk egyébként szállást: csak késő este állapodtunk meg egy hotelnél, miután nem sikerült olcsóbb szállást találni. Másnap estére is ott maradtunk belátva, hogy ha fél napig szállás után rohangálunk, akkor nem marad időnk várost nézni.

Mindhárom Balti országban érezni lehetett, hogy próbálnak szakítani orosz múltjukkal és nagyon erős identitástudattal a két északabbi egyértelműen a skandináv országokat favorizálja. Tallinban és környékén járva sokszor volt az az érzésünk, hogy már Finnországban járunk (kivéve a gigantikus lakótelepet). Sajnos Litvániából nem sokat láttunk. A balti országokon átívelő főút, melyet Via Baltica-nak is neveznek EU támogatással épült. FELÉPÜLT és REMEK minőségű. No comment.

Kétórás, kellemes kompút után Helsinkiben találtuk magunkat. Szép, nyugati, tőle elvárható formájú város. „Éljen a demokrácia” jegyében a parlament épülete előtt egy magányos aktivista énekelte hangosbeszélőbe követeléseit. Senki nem foglalkozott vele.

Helsinki: komp (mi a kisebbel jöttünk)
Jobbra lent látható az aktivista (a képen középtájt)

Viktor barátunk által említett természeti kép változás azonban elmaradt. Finn rész picit dombosabb, kövesebb mint a balti sík táj, növényvilágában viszont ugyanolyan. Nyírfa fenyővel kombinálva. Ezért a nagy ááááááh-t kihagytuk. Viszont frenetikus élmény volt, hogy az emberek 90%-a beszél angolul, kedvesek, közvetlenek, barátságosak, mosolyognak. Turkutól délre a városnevek két nyelven vannak kiírva, lakosok is nagyszámban két anyanyelvűek (finn / svéd). Mint később megtudtuk, azért mert Turku és környéke egy időben Svédországhoz tartozott. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Turku)

Turkuban is a bevált taktikát követtük mégpedig, hogy legelőször a turistainformációt kerestük fel. Itt egy kicsit kétségbe estünk, mert közölték, hogy az összes általuk menedzselt, kibérelhető házikó ki van adva arra a hétre. Szerencsére a neten gyorsan találtunk egyet amelyik éppen aznaptól szabad volt (teljesen véletlenül, óriási szerencsénkre).  A háziakkal nem is találkoztunk, telefonon megbeszéltük, hogy mennyibe kerül, meg hogy melyik lábtörlő alatt van a kulcs, másnap reggel meg odajött a házinéni valami random rokona akinek kifizettük a bérleti díjat, és ennyi. Nem szívbajosak.

Fent a házikó, balra a szauna, hátam mögött a tó

Kilátás a házból a szaunára és a tóra és a szauna belülről (fürdik a család) 

Nagyon romantikus volt, kis házikó egy erdő közepén, saját szaunaházzal (fával fűtött szauna és vízmelegítő) és közvetlen vízkapcsolattal meg az obligát csónakkal (sajnos a motor nem működött). Esténként szertartásszerűen befűtöttünk és fürödtünk a szaunában. Kirándultunk Korppoo szigetére, szedtünk erdőben áfonyát, fürödtünk (csak Zsü volt hajlandó bemenni) 15Cº-os tengerben, ettünk füstölt Siika nevű halat (http://en.wikipedia.org/wiki/Common_whitefish) és jót pihentünk. Próbálva kicsit otthonosan kezelni a finn nyelvet, mindenkinek mikkamakkával v. kattamakival köszöntünk – néztek is ránk a finnek furcsán. Lehet, hogy szitokszavak voltak?

Sárga komp (ezek az úthálózat részét képezik, többségük ingyenes), felkészülés csónakázásra,
tengeri kutya, gyerek a 15C-os vízben, és a bónusz: a helyi kultúrház
 

Öt nap elteltével egy teherkommpal sikerült átkelnünk Svédországba. Érdekes élmény volt éjszaka kompozni (8 óra az út) és arra ébredni a kabinban, hogy hintázunk. Medve szerint remek időt fogtunk ki, ezért nem estünk ki az ágyból, csak hintáztunk. Még csak el sem hánytam magam, hála a „Deadalon” nevű találmánynak. Zsü még csak fel sem ébredt. Örökölte apjától a hajós vért.

Várunk a checkinnél (Naantali, teherkikötő), háttérben a kompunk

Nagy szomorúságunkra Stockholmban nem találtunk szállást az éppen akkor rendezett vitorlásverseny miatt. Viszont sikerült megnézni egy Ikeát. Kíváncsiak voltunk, ugyanolyan-e mint itthon. Igen, csak egy dolog más. Van IKEA nevű csokoládéjuk. Olcsó és még ehető is. [update: augusztustól itthon is lehet kapni!]

A vásárlás helye: Ikea, Kungens Kurva (Stockholm mellett)

Továbbhaladva Malmö felé du. 6 körül az egész napos autókázástól már nagyon fáradtak voltunk, így az első adandó ágyacska jelzésnél letértünk az autópályáról. Egy csodálatos mesevilágban találtuk magunkat Hillesgardenben. Egy erdő közepén meseszerűen kialakított üdülőkomplexum és konferenciaközpont tavacskákkal, állatkerttel és wellness részleggel. Minden annyira tökéletesen el volt rendezve és az emberek annyira mosolyogtak és megpróbáltak tökéletesen kedvesek lenni, hogy már gyanús lett, nem valamiféle szekta hálójába pottyantunk-e és másnap reggelre megtérve és átszellemülve ébredünk-e fel. Elolvastuk tájékoztatójukat és még gyanúsabb lett a dolog. 20 ember hozta létre, nincs saját jövedelmük belőle, minden a közösségé, önös érdekek nincsenek, blablabla. Vacsora után elkaptunk egy szimpatikusabb emberkét hosszabb magyarázatra várva, biztos ami biztos alapon, ha esetleg menekülni kell. Nos, a 20 alapító a Svéd Vöröskeresztnek dolgozott és elegük lett, hogy az adományok 70%-a adminisztrációs költségekre megy el. Ezért létrehozták Hillesgardent. Profitját teljes egészében az ő általuk meghatározott karitatív célokra fordítják. Az ott dolgozók csak szabadidejükben foglalkoznak a komplexummal, hobbiszerűen és abszolút önkéntes alapon, jövedelem nélkül szépítik, csinosítják. Végülis ez lett nyaralásunk egyik legkellemesebb élménye.

Hillesgarden

Következő nap mentünk tovább Helsingborgba. Előre meg akartuk venni a kompjegyet, ami annyira jól sikerült, hogy a városka központja helyett rögtön a kompon találtuk magunkat. No itt láttuk először a híres svéd kompmorált. Az emberek autóikból kiszállva futottak a Dutyfree shopba. Annak idején a magyar bevásárlóturizmus Nickelsdorfban piskóta volt ehhez képest. Megvadult svédek, dánok hangya módjára ellepték a shopot és mindenki kezében legalább egy édesség vagy ital volt. Sietségüket megértettük, mert az út csak kb. 20 percig tartott...

Helsingor

A másik oldalon Helsingör és vele „Hamlet kastélya” (Kronborg) fogadott. A városka maga mesébe illő és ugyanilyen öreg. Faberakásos, tapasztott, megrogyott házak, romantikus kis sikátorszerű utcácskák, skanzen feeling. Hamlet vára érdekes volt. Múzeumi tárlat alapján valóban el tudtuk képzelni Hamlet korát. Eddig azt hittem, Shakespeare puszta fantáziájának szüleménye volt a történet, most tudom, hogy inkább Saxoé (dán történész volt).

Mozgalmas nap és egy 17 km hosszú híd élvezete után a cél Legoland volt. Koppenhágát már jól ismertük, ezúttal ki is hagytuk. Legoland előtt az út mellett egymás után sorakoznak a panziók, magánszállások, hotelek. Az első bed&breakfast-nál meg is szálltunk, kb. 20km-re Legolandtől.

Nagy Baelt-híd: kb. 17 km és 7000 Ft-ba kerül átkelni rajta (Sjaelland és Fyn szigetek között)

Legoland szép, érdekes a 10 év alatti gyerekek és olyanok számára, akik még nem voltak nagyobb vidámparkban. Véleményünk szerint attrakciókban a holland Efteling messze túlszárnyalja. Zsü azért rendkívül élvezte. Életében először végre rendes hullámvasúton ülhetett, ami katartikus élményt nyújtott neki. Azért mi is élveztük, bár majd összefagytunk. Egy teljes napot érdemes rászánni.

Legoland (Byllund, Dánia)

Összességében Dánia gyönyörű és nem mellesleg a bejárt országok legdrágábbika volt.

A Dániából hazavezető 1500 km-es utat már különösebb élmény nélkül nyomtuk le, egy éjszakát Oranienburgban (Berlin mellett), egyet pedig Prága és Brno között egy autópálya motelben aludtunk.

A nyaralás nagy élmény volt, sokat láttunk, a végére már igazából kicsit telítődtünk is a sok információval. Mindenképpen szeretnénk visszamenni egyrészt a Balti országokba, elsősorban Litvániába, másrészt az skandináv szigetvilág svéd oldalán és Stockholmban is jó lenne alaposan körülnézni. No majd legközelebb...

 

Edina, Gábor és Zsü 

2007. augusztus 23. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Össz. megtett út: 5080 km közúton, plusz kompon kb. 320 km

Átlag fogyasztás: 7,6 l / 100km

Összesen kb. 400 liter benzint fogyasztottunk el.

A képek  nagy részét egy - meglehetősen agg - Canon PowerShot S330-al fotóztuk, a többi kép egy Sony W850i telefon fényképezőjével készült. A képek eredeti formájukban, retusálás nélkül láthatók - az eredeti mérethez kattints a képre.